A gyermekeknél jelentkező szorongás múltbeli, éppen zajló vagy jövőbeli eseményhez vagy ingerhez fűződő félelemérzet, mely akadályozza a felszabadult megélést és magatartást. Mértéke nagyobb és időtartama is hosszabb, mint amit a kiváltó inger ténylegesen indokolna.
Szorongásra utalhat, ha a gyermek gyakran és mindentől fél, biztonságos helyzetekben is zárkózott marad, nehezen képes eltávolodni szüleitől, rémálmai vannak, sokszor sír, és azt mondja, nem akar valamit, de nem tudja megmondani miért nem.
Testi tünetek lehetnek: felületesebben, szaporábban veszi a levegőt, sír, nehezen megnyugtatható, izzadás, izomfeszülés is megjelenhet. Hasmenés, hányinger, lázas állapot, fejfájás. Különösen aggasztó, ha tikkelni kezd, ezek az arcon megfigyelhető, akaratlagosan nem szabályozható, pislogásra emlékeztető izomrángások.
Lelki tünetek: nem tudja elmagyarázni a felnőtteknek mi bántja, miért nem szeretne pl. a nagyinál aludni, miért nem akar iskolába menni, miért nem zongorázik a vendégek előtt stb. Önostorozó gondolatok: „Nem lesz jó! Rossz lesz ott nekem!” Rossz érzések: kisebbrendűség, tehetetlenség, bizonytalanság.
Viselkedéses tünetek: ellenáll, tiltakozik vagy épp megadó, önfeladó. Elkerül, visszahúzódik.
Mitől szoktak félni a gyerekek?
Általánosságban: természetes, a túlélés szempontjából hasznos a szülőktől való eltávolodástól való félelem, mélységtől, kibillenéstől, hangos váratlan zajoktól, sötétségtől való félelem. Ezek az összes gyermeknél előforduló, egyetemes sajátosságok.
0-3 éves kor: kisbabák még inkább csak riadalmat, diszkomfort érzetet élnek át. A hirtelen, éles zajok, kibillenés, mélység észlelése okoz félelemreakciót. Sír, légzése szaporábbá válik, arckifejezésével jelzi félelmét. Hét hónapos kor körül jelentkezik a szeparációs szorongás, ekkor zavarja, ha elsődleges gondozója eltávolodik tőle, ragaszkodóbbá válik. Ez pár hónap elmúltával enyhül, azonban más szeparációs helyzetek (anya visszamegy dolgozni, bölcsibe, oviba kerülés, kórházi tartózkodás, haláleset, kistestvér születése) újra aktiválhatják a szeparációs szorongást.
3-6 éves kor: megjelenik a félelem a sötétségtől,itt nem valamilyen traumára kell gondolni, ez evolúciós örökségünk. Ebben a korban a tipikus gyermeki félelmek a szülőről való leválással kapcsolatosak, a beilleszkedés kapcsán, amikor intézménybe kerülnek. Óvodáskorban merülhet még fel a haláltól, balesettől, betegségektől való félelem, ilyen esetekben az inger feldolgozatlansága okozza a negatív élményeket, ebben kell a gyermek segítségére lennünk.
6-10 éves kor: saját képességeikben kezdenek kételkedni, „megfelelek-e?” , „befogadnak-e?”. Ugyancsak gyakori, hogy olyan filmekkel, tartalmakkal találkoznak, melyek nem korukhoz illenek, s ezek a gyermek pszichéjében szabadon lebegve különböző tüneteket okozhatnak. Megjelenhet a „metafizikus nyugtalanság”, ez azt jelenti, hogy ismét felmerül a haláltól való félelem, s elkezdik érdekelni a nagyvilág dolgai, mint pl. éhínség vagy háború lesz-e a mi életünkben.
10 év felett: sikerei, kudarcai, egyszóval élettapasztalata már formálták szorongásait. Társas szempontok válnak egyre fontosabbá, hogyan illeszkedik be a kortársai közé, ez nagyban meghatározza önértékelését.
Hogyan segíthet szülőként szorongó gyermekének?
Amivel segíthet gyermekének…
- Empatikus, megnyugtató jelenlét: harag nélkül megérti, átérzi, hogy a gyermek számára nehéz a helyzet
- Példamutatás: elvek átadása nem szóban, hanem tettekben
- Fokozatos terhelés: a kevésbé félelmetes helyzetektől közelítsünk a kihívást jelentő, nehéz helyzetek felé
- Belső erő mobilizálása: bízzon abban, hogy gyermekében hatalmas potenciál rejlik, ezt jó, ha ki is fejezi számára
- A helyzet strukturálása: felkészíti arra, hogy bizonyos helyzetekben mi fog történni
- Pozitív megerősítés: ha a gyermek úgy viselkedik, ahogy Ön szerint helyes, dicsérje
- Relaxáció: légző-, feszítő-, nyújtó gyakorlatok, amit akár közösen is végezhetnek
Ártalmas viselkedések…
- Kioktatás
- Bezzegezés
- Meg nem értés
- Elkerülés
- Elbagatellizálás
- Faggatózás
- Kényszerítés
- Megszégyenítés
- Félelemkeltés
- Magára hagyás
- Elutasítás
- Siettetés
- Érzelmi zsarolás
- Kigúnyolás
Ha a fent felsorolt intézkedések ellenére a szorongás tünetei nem enyhülnek, vagy hosszabb ideig fennállnak, érdemes szakember, gyermekpszichológus segítségét igénybe venni.
A szorongás egy életen át elkísér?
Ez nem olyan dolog, amit ki lehet nőni. A szorongó alkatú gyermek mindig is szorongó lesz, de minden gyermek és felnőtt képes abban fejlődni, hogy elviselhető mértékűvé tegye szorongását, megtanulja azt szabályozni.
Forrás: Deliága Éva- Lovász Hajnalka- Mit kezdjünk a szorongással? című könyve (A kiadványban félelemoldó mesék is találhatók, ajánlom minden ilyen nehézséggel küzdő szülő és gyermek számára)
Nagy Judit
klinikai szakpszichológus
Miskolci Tagintézmény
