Visszatekintő a tanévre – gondolatok egy gyógytestnevelő tollából

Sokan félreértik, amikor azt hallják emberek, hogy „gyógytestnevelés” vagy „gyógyúszás”, első gondolatuk, hogy ezekre a foglalkozásokra kizárólag beteg vagy fogyatékossággal élő gyerekek járnak – és ezt szégyellni kell. Pedig ez nagyon távol áll a valóságtól.

A gyógytestnevelés és gyógyúszás nem a szégyellnivaló betegségekről, hanem a megelőzésről szól. Míg a gyógytornász jellemzően már egy beavatkozást követő állapot helyreállításán dolgozik, a gyógytestnevelő a megelőzést helyezi előtérbe: tartáshibák, gerincferdülés, lúdtalp, vagy éppen mozgásszervi problémák időbeni felismerése és kezelése révén.

Fodor csaba vagyok a Református EGYMI Halásztelek Székhely csurgói Telephelyének gyógytestnevelője. A 2024/25-ös tanévben heti rendszerességgel 124 tanulóval foglalkoztam, akik heti rendszerességgel jártak a foglalkozásaimra. A tanulók mind a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégiumdiákjai.

A gyógytestnevelés öröme

Alsó tagozat: A gyerekek örömmel, vidáman jönnek az órákra. A házi feladatokat becsülettel megcsinálják, a szülők pedig lelkesen figyelnek és sokszor együtt gyakorolnak otthon. A legkedveltebb játékos gyakorlatok közé tartozik a szalvétatépés versenye és a híres-neves „zoknilopó” feladat – ahol persze szigorúan tilos a lábra taposás!

Felső tagozat: A gyerekek itt már megfontoltabban, de szintén lelkiismeretesen végzik a gyakorlatokat – igaz, a házi feladatokra már kevesebb lelkesedéssel térnek vissza. A játék viszont továbbra is fontos: szivacslabda, röplabda, foci. A röplabdát különösen támogatom, mert jól hat a gerinc deformitások javítására.

Középiskola: Itt már a felnőtté válás küszöbén járunk. A tanulók egy része önállóan is végzi otthon a gyakorlatait, és komolyan veszik testük karbantartását. Öröm látni, hogy szeretnek járni a foglalkozásokra!

Gyógyúszás – játékosan, biztatva

A 2024/25-ös tanévben az első, második és harmadik osztályosokkal dolgoztam együtt gyógyúszás keretében. A harmadikosok közül sokan már tudtak úszni, így velük könnyebb volt a gyakorlatok elsajátítása. A kezdőkkel kolléganőm foglalkozott.

Az 1–2. osztályosokkal (összesen 35 fővel) az úszástanításra helyeztük a hangsúlyt. Én azokkal dolgoztam, akik már biztosabban mozogtak a vízben, míg kolléganőm a kezdőket vezette be az alapokba. Minden gyakorlatot játékosan, csak biztató szavakkal javítva tanítottunk. Bár sok kisgyermek hátrányos helyzete miatt nem rendelkezett úszószemüveggel, ezt is sikerült megoldanunk.

A gyerekek nagyon szeretnek úszásra járni – lehet ugrálni, fröcskölni, búvárjátékokkal gyakorolni. A vízben végzett mozgás különösen hasznos: súlyterhelés nélkül fejleszthetjük a testtartást, lábhibákat, izomcsoportokat.

Kihívások is akadnak

Bár a gyerekek részéről nagy az együttműködés, sajnos néhány szülő hozzáállása hátráltatja a munkát. Előfordul, hogy megmondják a gyermeküknek, hogyan csináljanak egy-egy gyakorlatot – még ha az nem is egyezik a szakmai szempontokkal. Ezért is írtam az üzenőfüzetbe, hogy szívesen látom a szülőket az órákon – talán ők is tanulnak valami újat, amit otthon is jól tudnak alkalmazni.

Végezetül

Remélem, hogy a következő tanévben egy vagy akár több osztálycsoport is egész évben járhat majd úszni. A gyerekek szeretnék – mi, pedagógusok pedig látjuk, mekkora fejlődést hoz számukra.

Fodor Csaba
gyógytestnevelő
Református EGYMI, Csurgói Telephely
Csurgó, 2025. május 19.