Dragán György(pszichológus)
28Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Jer 31,2529Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Zak 9,1030Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.
Az év utolsó hónapja kicsit más, mint a többi. A hétköznapi rutin mellé megérkezik az advent, a karácsonyi készülődés, a várakozás, elcsendesedés időszaka is. Célok, tervek és vágyak körvonalazódnak bennünk, amelyek gyakran elvárásokkal, aggodalommal és szorongással terhelődnek.
December beköszöntével elkezdődik az advent, a várakozás, a lelassulás és a befelé fordulás időszaka. Az ünnepre való lelki és gyakorlati felkészülés eredetileg egy csendesebb, nyugodtabb periódus lenne. Mégis, sokan tapasztaljuk, hogy az adventet inkább a rohanás, az ajándékvásárlás és a munkahelyi határidők feszültsége jellemzi. Hogyan találhatjuk meg a valódi nyugalmat ebben az időszakban, és hogyan kezelhetjük a minket érő stresszt?
A természet ritmusának hatása ránk
Ahogy a nappalok rövidülnek, szervezetünk is alkalmazkodik a változó évszakokhoz. Több alvást igénylünk, és még így is fáradtabbnak érezhetjük magunkat. Ez teljesen természetes folyamat, amelyet érdemes figyelembe vennünk a napirendünk tervezésekor.
Hogyan támogathatjuk a testünket és elménket? Adjunk magunknak időt a pihenésre.
Az ünnepi készülődés nem verseny – fontos, hogy ne hajtsuk túl magunkat.
Legyünk reálisak a céljainkban. Tisztázzuk, mi az, ami valóban fontos, és engedjük el a „tökéletesség” elvárását.
Advent, mint lehetősé
Az ünnepek valódi szépsége nem a tökéletességben rejlik, hanem abban, hogy jól érezzük magunkat és minőségi időt töltsünk szeretteinkkel – vagy akár saját magunkkal. Ha a fókuszt arra helyezzük, ami öröm, abban az esetben az advent lehetőség a lelassulásra, az önmagunkkal és a környezetünkkel való kapcsolódásra. Ahelyett, hogy az elvárások vagy a stressz határoznák meg ezt az időszakot, tegyünk tudatos lépéseket a nyugalom és harmónia megteremtése érdekében – hiszen a legfontosabb ajándék az idő és a figyelmet okoz, az advent igazi ajándékká válhat.
Gyökössy Endre Az Adventi Utjaink című igei gondolatgyűjteményben ugyanerre figyelmezet. Azt mondja:” lépjünk ki életűnk taposómalmából és kérjünk urunktól – aki meg is adja – nyugalmat, erőgyűjtésre való szünetet”.Aki taposómalomban él, annak szól az adventi ige, jöjjetek énhozzám,akik bárhol is vagytok,gyakorlatban már rég máshol jártok! Akik megfáradtatók már a pörgésben és el vagytok gyötörve.
Az advent jövetet, érkezést jelent, Grün (2000, idézi Antalfai, 2016) szerint jó, ha ilyenkor feltesszük magunkban a kérdést: „Mi jelentené életünk beteljesedését?” Az adventi várakozás csendje lehetőséget teremt arra, hogy magunkba nézzünk, és az év lezárása mellett vágyainkat is megfogalmazzuk. Advent tehát a bennünk lévő új lehetőségekre való várakozás ideje, s egyben az előző időszaktól, előző önazonosságunktól való búcsúzás időszaka is egyben. Energiagyűjtés időszaka az újjászületéshez, megújuláshoz, az új célok kitűzésével együtt. A vágyak megfogalmazásának és a következő év tervezésének ekkor van itt az ideje!
Ezért tehát az Advent az évkör legmeghittebb, legmeditatívabb, legintimebb időszaka, melyet vétek rohangálásra fordítani és stresszezni közben, hiszen ekkor adottak a legmegfelelőbb feltételek a nyugodt elmélyedéshez, álmodozáshoz.
Kiss Paszkál pszichológiai tanár szerint a tényleges kérdés, hogy a változások forgatagában előre tudunk-e vetíteni magunknak és a hozzánk közel állóknak is egy fontos eseményt, programot, egy szent ünnepet, fel tudjuk-e magunkat készíteni a megünneplésére. Ez a kérdés aktuális mai felgyorsult világunkban, ami dinamizmust is magában hordoz – hangsúlyozza az oktató, hozzátéve, hogy ünnepeink esetében jelen van a változás és várakozás is. A Jézus földi életének kezdetéhez és végéhez kapcsolódó két legjelentősebb ünnepünket is megelőzi a várakozás, a felkészülés. Adventben ilyen ünnepi készülést élünk meg, a várakozás, a felkészülés élményét tapasztalhatjuk meg. Mindezekkel párhuzamosan viszont – a társadalom széles rétegét vizsgálva – az előbbi gondolatokkal homlokegyenest ellentétes, olyan szempontok is felmerülnek, mint az ajándékok utáni rohanás, a zsúfolt üzletek, plázák, a fokozódó stressz vagy éppen az év végi hajtás a munkahelyeken. Napról napra haladunk előre, és nem egyszerre nyitjuk ki az összes kis fiókot, hanem lépésről lépésre követjük a napokat – magyarázza.
Az adventi koszorú négy gyertyája a következőket jelképezi: hit, remény, öröm, szeretet.
Mi segíthet bennünket az előttünk álló időszakban?
Az adventi koszorún 4 gyertya található, mindegyik gyertya szimbolizál valamit, sorrendben: hit, remény, öröm, szeretet.
A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg: az első adventi vasárnapon az elsőt, a másodikon az elsőt és a másodikat együtt és így tovább az utolsó vasárnapig, amikor mind a négy gyertya ég. A hétről hétre egyre nagyobb fényt adó gyertyák Jézus eljövetelének közeledtét szimbolizálják.
A koszorún minden egyes gyertyának saját jelentése van:
- Az első gyertya Ádámot és Évát szimbolizálja, akiknek Isten elsőként ígérte meg a megváltást; ezért ez a gyertya a hit jelképe.
- A második gyertya a zsidó népet szimbolizálja, akiknek Isten megígérte, hogy közülük való lesz a Messiás; ezért ez a gyertya a remény jelképe.
- A harmadik, rózsaszínű gyertya Szűz Máriát szimbolizálja, aki megszülte Jézust; ezért ez a gyertya az öröm jelképe.
- A negyedik, utolsó gyertya Keresztelő Szent Jánost szimbolizálja, aki Jézus közelgő eljöveteléről és a bűnbánatról prédikált a népnek; ezért ez a gyertya a szeretet jelképe.
Az adventi időszak a keresztények szemében a Jézus eljövetelére való várakozás és lelki felkészülés ideje, amikor a fenti négy tulajdonságokat, a hitet, a reményt, az örömöt és a szeretetet kell erősíteniük magukban. Az utolsó vasárnap a négy gyertya együttes lángja a Jézus születésekor szétáradó világosságot, azaz ezeket a tőle kapott erényeket testesíti meg.
A gyertyák színeinek külön jelentésük van, ugyanis hagyományosan három lila és egy rózsaszínű gyertya áll a koszorún. A lila szín a bűnbánat, a rózsaszín az öröm színe. Az első, a második és a negyedik vasárnap a lila gyertyákat kell meggyújtani. A rózsaszínű a harmadik adventi vasárnapon,
Az első gyertya, amelyet advent első hetében meggyújtottunk, a hitet szimbolizálja, érdemes lehet tehát megnézni, hogy a hit hogyan támogathat bennünket ebben a nehéz időszakban.
Az advent pszichológiai vonatkozásaihoz szellemi, spirituális kalauzként Tóth Ugyonka Krisztina tanulmányát alkalmazom. Az utóbbi időben egyre nagyobb hangsúlyt kapott a kutatásokban a hit és a mentális egészség kapcsolata, és ma már ismerjük, hogy jótékony hatást gyakorol lelki jóllétünkre. A hit erőforrást jelenthet a depresszióval, öngyilkossági gondolatokkal, házassági elégedetlenséggel, válással kapcsolatban, ugyanakkor a trauma, a nehéz helyzetek esetén is segítheti a megküzdést, javulást tapasztalhatunk általa az élet bármely területén (Chamberlain & Hall, 2000). Selye János (1976) endokrinológus a stresszt úgy határozta meg, mint a szervezetnek bármely igénybevételére adott non specifikus válasza. Ilyen szempontból tehát, bármely helyzet, mely alkalmazkodást igényel – függetlenül attól, hogy pozitív vagy negatív – stresszorként jelenik meg életünkben. Az életben jelen lévő feszültségekkel való megküzdéshez az emberek különböző fizikai, pszichológiai, szociális és spirituális erőforrásokat használnak fel. Ezek az erőforrások megküzdési stratégiákat alkotnak, melyek lehetnek diszfunkcionálisak vagy funkcionálisak.
A funkcionális megküzdési módok segítenek, hogy az egyén megnyugodjon, ugyanakkor kapcsolatban maradjon a valósággal, és lehetővé teszik, hogy ne csak túléljen, hanem alkalmazkodjon is a változáshoz.
Klaasen, McDonald. & James (2006) kutatásuk során a kórházba beutalt betegeknél megfigyelték, hogy a vallásos háttérrel rendelkező személyeknél kevésbé jelentkeztek szorongásos tünetek és könnyebben tudtak megküzdeni a fájdalmas helyzetekkel. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a vallásos személyek kidolgoztak egy tipikus megküzdési módot, melyet ma vallásos megküzdési módként ismerünk. Felmerülhet tehát bennünk a kérdés, hogy milyen eszközök rejtőzhetnek a vallásos megküzdési módban, így most ezeket vesszük sorra. Noha alapvetően a vallásos megküzdéssel kapcsolatban jutottak a lenti következtetésekre, alkalmazásuk bárki számára hasznos lehet és segíthet, hogy lélekben is felkészülhessünk az előttünk álló ünnepi időszakra:
- Jelentésadás, avagy a stresszor újraértelmezése. A vallásos egyén az életében jelen lévő nehézségeket Isten akarataként értelmezheti, mely segíthet a helyzettel való megküzdésben. Értelmezzük újra a helyzetet, melyben jelenleg élünk: Mit ad nekem ez az időszak? Hogyan tudok építkezni belőle? Mit tanulhatok általa?
- Szemlélhetjük a helyzetet a kontroll és nyereség oldaláról is, melyre három lehetőségünk is van: a) együttműködésre való törekvés, b) passzív halasztás, c) az ellenkezés aktív feladása. Mindegy, hogy hívő vagy nem hívő személyek vagyunk, bátran dönthetünk úgy, hogy megpróbálunk alkalmazkodni a helyzethez. A negatívumok helyett kihozhatjuk belőle a maximumot; felismerhetjük, hogy a helyzet rajtunk felül áll és nincs rá befolyásunk: csupán a felismerés és tudatosítás által is csökkenhet a szorongásunk és előtérbe kerülhetnek azok a dolgok, melyek valóban fontosak; vagy félretehetjük a sok negatív dolgot, amely körülvesz bennünket és átadhatjuk magunkat az ünnepi készülődésnek.
- A vallásos megküzdési mód harmadik eszköze a fókusz áthelyezése a stresszorról a vallási tevékenységekre. Helyezzük át mi is a fókusz és keressünk érdeklődésünknek megfelelő programokat, akár egyénileg, akár szeretteinkkel közösen megélhetőket! Kapcsolódjunk be az online közvetített misékre, szertartásokra, koncertekre, színházi előadásokra, felolvasóestekre, keressünk lehetőségeket, hogy kiszakadjunk a monoton egyhangúságból és ne hagyjuk, hogy magába szippantson bennünket a negativitás.
- A megküzdési mód negyedik eleme a társas támogatás, melynek fontosságára már cikkünk elején is utaltunk. Szervezzünk közös programot családtagjainkkal, készítsünk közösen adventi koszorút, süssünk mézeskalácsot, a lehetséges programok száma házon belül is végtelen, de fontos, hogy keressük a lehetőséget, hogy minőségi időt töltsünk a másikkal. Ne feledkezzünk meg ugyanakkor azokról sem, akik távol vannak tőlünk, akik esetleg magányosak! A jelenlegi helyzetet közösségben megélni sem könnyű, ennél azonban sokkal nehezebb azoknak, akik magányosan, egyedül élnek. Hívjuk fel a nagyszülőket, keressük az egyedülállókat, megoldást jelenthet, ha advent minden hetére kiválasztunk egy olyan ismerőst, akiről tudjuk, hogy magányos, vagy akivel egész egyszerűen csak régen beszéltünk, érdeklődjünk a hogyléte felől, kezdeményezzünk beszélgetést, figyeljünk egymásra.
Kerüljön a hangsúly az együtt töltött minőségi időre.
- A vallásos megküzdés utolsó láncszeme az életmód átalakításában, az élet új irányának megtalálásában rejlik. Noha azt nem tudhatjuk, hogy a jelenlegi helyzet meddig tart, és mikor leszünk végre túl rajta, segíthet ugyanakkor jobban megélni a helyzetet, ha nem küzdünk ellene, ha elfogadjuk, hogy sajnos ez egy nehéz időszak, megtesszük a tőlünk telhetőt, betartjuk a járványügyi intézkedéseket, emellett azonban igyekszünk megőrizni jókedvünket. Tudatosítsuk, hogy ez az időszak sem tart örökké és próbáljuk meg a jelenből kihozni a maximumot.
Értelemszerűen nem hunyhatunk szemet a körülöttünk zajló események felett, nem vonulhatunk be a medvékhez hasonlóan egy barlangba téli álmot aludni abban reménykedve, hogy mire felébredünk, minden helyreáll a megszokott kerékvágásba, megpróbálhatjuk ugyanakkor elfogadni a nehézségeket is és megélni a lehetőségeinkhez mérten lehető legjobban az előttünk álló ünnepi időszakot. Lehet, hogy a világjárvány elmúlására még egy kicsit várni kell, a karácsony ugyanakkor idén sem marad el, merjünk méltó módon készülni rá!
Advent a várakozás, az elcsendesedés, a lelassulás, a feltöltekezés valamint az élet új dimenziójára való ráhangolódás. Advent az élet egy új élet irányát mutatja meg nekünk, amely minden irányú tanításban ölt keretet. Próbáljuk a mutatott tanításokat magunkévá tenni, beépíteni az életünkbe, és ezzel feltöltekezni, ha jönnek nehezebb időszakok, akkor a hit által dolgaink pozitív fordulatot vegyenek. Jó adventi elcsendesedést kívánok!
