• Állatasszisztált aktivitás (Animal Assisted Activity -AAA): Pihentető, rekreációs jellegű kötetlen tevékenység a kutyával, ami eredményesen csökkenti a szorongást, magányosságérzést, javítja a hangulatot.
• Állatasszisztált terápia (Animal Assisted Therapy-AAT): A foglalkozásokat több szakember (pl.: orvos, pszichológus, gyógytornász, pedagógus) a fejleszteni kívánt területtől függően, meghatározott terápiás cél érdekében tervez meg, és a hagyományos módszerek eszközeit felhasználva az állattal való kapcsolattal, közösen végrehajtott feladatokkal segítik, egészítik ki.
• Állatasszisztált oktatás (Animal Assisted Education-AAE): a fenti két típust ötvözi, az állatokat az oktatási-nevelési folyamatokba vonják be.

Célcsoportjaink lehetnek gyermekek, idősek, fizikálisan vagy érzelmileg hátrányos helyzetű személyek, akut vagy krónikus betegségben szenvedő betegek, értelmi akadályozott egyének.

Jelenleg a Halacska Református Óvodában tartunk kiscsoportos állatasszisztált foglalkozásokat. Hetente két órában pszichológus szakember vezetésével játékos feladatokkal gyakoroljuk a verbális élménymegosztást, kreativitást, énerősítést, erősítjük az összetartozás érzését, gyakoroljuk a kapcsolatteremtést, oldjuk a feszültséget. Szintén hetente két órát tartunk gyógypedagógus, TSMT-terapeuta irányításával különböző kis- és nagymozgásos játékokkal, figyelemfejlesztő, önismereti, érzelem kifejezést és verbális fejlődést segítő feladatokkal terápiát. 

A szakember minden esetben a gyermekekre figyel és a szakmai rész megvalósításáért felel, a terápiás kutya felvezetője pedig irányítja és felügyeli a kutyát. Én személy szerint szeretek bekapcsolódni a játékokba, együtt “lélegezni” a csoporttal.  

A kutya, -Noé 3 éves Golden retriever- aktív vagy passzív résztvevője az óráknak, már a puszta jelenléte motiválja a gyerekeket, szívesen jönnek, várják az újra találkozást. Lelkesen vesz részt a játékokban, rengeteg trükköt tud, amiket előszeretettel meg is mutat kérésre. Minden órát úgynevezett köszönő körrel kezdünk, ekkor lehetősége van mindenkinek egyenként kapcsolatot teremteni a kutyával, meg lehet érinteni, simogatni, és a foglalkozás végén szintén egy elköszönő körrel zárunk, ahol a bátrabbak már falatot is adnak neki, így foglaljuk keretbe az órákat. 

Már az eddigi néhány alkalom alatt is voltak olyan pillanatok, olyan összekapcsolódások gyermek és állat között, ami csak megerősíti elhívásomat a terápiás munka iránt. 

Ritzl-Nagy Krisztina
kutyaterapeuta, szociálpedagógus