Intézményünkben idén is meghitt és tartalmas keretek között valósult meg a húsvéti csendesnap, amely a lelki elmélyülés, a közösségépítés és a mentálhigiénés feltöltődés jegyében telt. A program nemcsak a halásztelki székhelyintézményben, hanem a verőcei telephelyen is megvalósult, ahol hasonló tartalommal, az intézményen belüli keretek között szerveztük meg a napot.

A napot közös áhítattal kezdtük intézményi lelkészünk vezetésével, amelynek középpontjában a nagyhét eseményei álltak. Az igei gondolatok segítettek ráhangolódni a húsvét üzenetére, lehetőséget adva az elcsendesedésre, befelé figyelésre és a lelki megújulásra.

Az áhítatot követően csapatépítő programként tájfutásra indultunk. A résztvevők négy csoportra osztva, különböző feladatokat teljesítve fedezték fel Halásztelek nevezetes helyszíneit. Az útvonal érintette többek között a Petőfi parkot, a tanösvényt, a Bolgárkereket, a Malonyai-kastélyt, a Szent László-szobrot, valamint az óvoda előtti utcai ugróiskolát. A játékos kihívások mellett a csapatok egy „ismerkedési bingó” kitöltésével is erősítették az egymásra hangolódást, ami hozzájárult a közösségi kapcsolatok mélyítéséhez és a mentális jóllét támogatásához. Az állomásokon különböző feladatokat oldottak meg a kollégák közösen, például locsoló vers írása megadott szavakkal, műveltségi vetélkedő Halásztelekről a wordwall felületén, természetes anyagokból szobor készítése, élőkép előre megadott témával (logopédiai óra).

A Verőcei Telephelyen a csapatépítő programok az intézményen belül valósultak meg. A kollégák itt is csoportokban dolgozva, hasonló jellegű, játékos és együttműködésre épülő feladatokon keresztül erősítették a közösségi kapcsolatokat, különös hangsúlyt fektetve az egymásra figyelésre, a közös élményszerzésre és a mentális feltöltődésre.

A tájfutás után ismét közösen folytattuk a programot. A csapatok felolvasták az út során született verseiket, majd közösen állították össze a nagyhét eseményeit egy tablón. A beszélgetések során megfogalmaztuk, mit üzen számunkra a húsvét a mindennapokban, különös tekintettel a reményre, a megújulásra és az egymás iránti odafigyelés fontosságára.

A nap zárásaként a résztvevők által hozott ételeket közösen fogyasztottuk el, miközben kötetlen, jó hangulatú beszélgetésekben volt részünk. Ez az együtt töltött idő tovább erősítette a közösségi élményt, és hozzájárult a résztvevők mentálhigiénés feltöltődéséhez is.

A csendesnap így nemcsak lelki, hanem érzelmi és közösségi szinten is gazdagító alkalommá vált minden jelenlévő számára.

Török-Ilyés Edit székhelyintézmény-igazgatóhelyettes