Az utolsó mondathoz szeretnék kapcsolódni: „Több is volt, mint áhítat!”
Nekem miért is volt több?
A lelkünkig hatoló szavaktól, amelyek legalább is az én számomra visszaadták a békesség érzését. Nelli szavai visszarántottak engem abból a mély feszültséggel teljes mindennapi létemből és azt érzem tudok ismét Istenre figyelni, Isten üzeneteit meghallgatni. Eszembe juttatta Nelli, Jézust érdekli, ha fájdalmunk van, ha döntésképtelenek vagyunk vagy ha örömünk van. Oda kell elé állnom, beszélgethetek vele, mert Ő szeretettel jön felénk. Olyan békességet ad, amit a világ nem tud megadni. Nem emberekben, nem helyzetekben kell nekem a békességet keresni, hanem az Úrban. Vissza kell mennem, be kell húzódnom abba a csendes szobámba, ahol csak az Úr és én vagyok.
Végig sírtam az egész áhítatot! Olyan érzelmeket mozgattak meg bennem Éva és Nelli szavai, illetve Dóri éneke, hogy kitört belőlem az a sírás, ami már régóta ki akart belőlem törni, de nem tudott. Annyira megkeményedtem az elmúlt időszakban, hogy már sírni sem tudtam. Pedig az mindig segített rajtam. Még most is könnyes szemekkel írom neked az üzenetet, mert nem bírom abbahagyni.
Dóri kedvenc énekeimet énekelte és ahogy énekelgettem csendességemben, a szavak jelentést kaptak, üzenethordozóvá váltak számomra.
Szóval az áhítat élő és ható volt, ahol jelen volt Isten Szentlelke!
Miért volt még több?
Hiányt és űrt töltött be számomra. Mindig hiányoltam, hogy református intézményként a Debreceni Tagintézményben, a saját munkatársaim körében nincs olyan alkalom, ahol Ieülünk elcsendesedni és saját körünkbe akarjuk tudni Istent ilyen formában, mint ahogyan ma volt. Van bibliaóra, de az országos. Nekem könnyebb igét tanulmányozni, Istenre hangolódni a Szentlélek erejével, ha azt olyan emberekkel tehetem, akiket azért ismerek is. Ez az alkalom családias, testvéri szeretettel volt tele. Az idei nyári gyülekezeti táborban be tudok számolni erről az alkalomról, ha kérdésként kapom milyen megélni a munkahelyemen a keresztény értékrendet, Isten kapott üzeneteit.
Mit tudott még adni?
Missziós tevékenység alkalmát adta meg ez az óra.
Jézus Krisztus missziós parancsa az volt, amit Nelli is elmondott, hogy:
„Menjetek el és hirdessétek az evangéliumot!”
Nemcsak a lelkészek feladata hirdetni az evangéliumot. Nekünk is részt kell vállalni Jézus Krisztus örömhírének hirdetésében. Azok számára is át tudták adni a lányok azt, hogy meg kell próbálni úgy élni, ahogyan a Mester tanít minket, akik nem járnak olyan mélyen Istennel, nem érzik át a Szentlélek vezetését, nem tudják magukat úgy rá bízni a hitükre. Megszólították azokat is, akik a hit útján járnak, de bűnös és esendő emberek és letérnek Isten útjáról, nem veszik figyelembe az úton a kijelölt táblát, amit Isten mutat és nem rendelkeznek olyan lelkülettel, hogy hirdetni tudják az evangéliumot. A hit útján járó embernek a magatartásával és az életével is hirdetni kell az evangéliumot. Számomra néha kellenek ilyen fejbekólintások, hogy hol is vagyok vagy megkérdezze az Úr miért sírsz? Sajnos sokszor hiába kérdezi miért sírok, mert nem veszem figyelembe. Minden más fontosabb annál, hogy ezt megválaszoljam. Ez most is így történt, de a lányok adtak egy pofont, keressem a békességet és válaszoljak az Úr szavára.
Még mit tudott adni? (Mert még mindig adott!)
Részesei lehettünk az örömhír hirdetésének! Szép példája lehet ez a mai alkalom annak, hogy hivatásként élhettük meg a saját közösségünkben, munkahelyünkön, Debreceni Tagintézményben az Ige üzenetének terjesztését.
A Debreceni Tagintézmény vezetősége és a lányok lettek a mai alkalom által a „föld sója”, mert a csendes napok elvesztették az intézményünkben azt a jelentést, amit valójában hordoz. Számomra most visszanyerte az igazi jelentéshordozó tartalmat. Ez a csendes nap lényege!!
Jelek lehettünk Debreceni Tagintézmény lévén az egész Református EGYMI számára, egy csendes nap az elcsendesedést szolgálja, hogy megálljak az Úr színe előtt, meglássam az utat, az igazságot, az életet és magát Jézus Krisztust! Egy csendes nap által felemelhetjük az elesetteket, azt a munkatársat, aki nehéz lelki helyzetben van, vagy elfáradt, vagy kimerült. A fáradságtól, a kimerültségtől nem látja az Isten útjelző tábláit. Ma elcsendesedtünk és így könnyebb lesz a húsvéti üzenetet befogadni.
Köszönöm szépen ilyen mélyen ható és szántó órában lehetett részem!
Azért, hogy a Húsvét neked is könnyebb legyen egy üzenettel szeretnélek lelkileg támogatni:
„Isten pedig hűséges és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni.”
Ezt az üzenetet kaptam a héten és tovább is adom neked, mert az evangéliumnak terjednie kell élőnek és hatónak kell lennie. Zsófi bevezetett engem pár hónappal ezelőtt egy online bibliatanulmányozásba és minden reggel kapok egy üzenetet e-mailben. A héten egy reggel az üzenetben ez állt, ami számodra is üzenet:
„Látom levertségedet és könnyeidet. Tudom, hogy kedved van néha feladni a harcot és túl nehéz neked. Ám tudd, mint Igém mondja, sose fogom megengedni, hogy tűrőképességedet meghaladó megpróbáltatás vagy kísértés érjen. Beléd helyeztem Lelkemet. A bölcsesség, a bátorság és az erő lelkét. Én látlak téged! Látlak és neveden szólítalak! Kelj fel! Nézz rám! Itt vagyok! Még mindig én uralkodom! Én kormányzok! Veled vagyok! Melletted vagyok! Szeretlek! Bízz bennem! Tanítani foglak és megmutatom neked a követendő utat. Tarts ki! Ne add fel!”
Nelli mondatával zárom soraimat:
„Bármilyen nehézség van az életünkben, belül a szívünkben békesség kell legyen!”
….
- április 01.
Szeretetteljes üdvözlettel: Erzsike
