Júniusban a diákönkormányzat néhány tagjával ellátogattunk Dimitry bácsi szigetére a Jóreménység
szigetre. A jeges csobbanáson pénzt gyűjtött nekünk a négyüléses hintára, és akkor megígértük, hogy
cserébe tavasszal ültetünk paradicsomot a szigetre, locsolunk, összeszedjük a szemetet ha lesz. Így is tettünk. A sziget gyönyörű tiszta volt szemetet nem kellett szednünk, és hatalmas meglepetésként
Marci bácsi is ott volt a motorjával, nagyon örültek neki a gyerekek. Elültettük a paradicsom
palántákat, meglocsoltuk a sok-sok virágot és palántát. Írtunk a vendégkönyvbe, aztán csak ültünk és
néztük a vizet. Felelevenítettük miket mesélt Dimi bácsi az itt megélt kalandjairól, a kis plüss békáról
és Mártiról a vadlúdról. Figyeltük, hogy a távolban hátha felbukkan Márti alakja. Sajnos ő nem jött el,
de láttunk sok-sok madarat, ebihalat, hallgattuk a békák brekegését, és felfedeztünk a vízen egy
Csodaösvényt. Csend volt és nyugalom, a gyerekek örömmel fedezték fel a szigetet. Hazafelé úton
megálltunk a vízlépcsőnél, megnéztük az ablakon keresztül a halakat, majd a parton vártuk, hogy
meglássuk uszonyaikat. A gyerekek legnagyobb örömére 2 hal is felugrott a vízből, és megannyi halat
láttunk egészen a vízfelszínhez közel úszni. Ezután megnéztük a vízerőművet. Hazafelé
megszámoltuk hány kanyar is van Abádszalók és Tiszaszőlős között és számba vettük hány
településen mentünk át. Azt gondolom minden gyermek nagyon élvezte a kirándulást, amely
nemcsak szórakozásból állt, hanem teljesítettük az ígéretünket amit Dimi bácsinak tettünk. Mert az
ígéret szép szó ha megtartják úgy jó.